Szegedi út és Vonatpótlózás

Megint eltelt egypár év és nem mintha nem voltam volna sehol, de eddig még sose volt alkalmam naplót írni útközben mert vagy nem vittem semmi és már itthon semmi kedvem nem volt beszámolót írni, vagy egyszerűen a laptopon neteztem vagy esélyem se volt elővenni a tömeg  miatt. De ez megváltozott mióta megvan az okostelefon és főleg rajta egy nagyon jó magyar  billentyűzet. de nem is szaporítom tovább a szót, kezdődjön a beszámoló:



 Megint egy hétfő reggel 4:30 os kelés, megint egy út Szegedre. Előző este persze szokás szerint csak alig aludtam pár órát,de lényegében a minimális 3 óra megvolt vagy legalábbis remélem. A lényeg az hogy ez a viszonylagos tortúrát, csak háromhavonta egyszer kell csak megjátszani, és most is csak annyiban változott a felállás hogy Orosházáig vonatpótló autóbuszban utazok és közbe mi is szólhatna a fülesbe mint a Rascal Flats tól a Life is a Highway. Szép tiszta buszok, az üvegje is tiszta. Itt van nálam a masinám rajta a fix 50 es objektív.
Folytatva a történetet. Hát fotózni nem sok lehetőségem volt, met míg buszban jó sötét volt, de csak addig tudtam kattintgatni míg be nem szorítottak.

Míg vonat indulás előtt tudtam egy képet lőni, de a vonatból sajnos a vakító neon lámpa miatt elég kétséges hogy a varázslatos napkeltét le tudtam fotózni, azután meg főleg csak szomorú szemekkel néztem a gőzölgő Tiszát, miután Hódmezővásárhely után megint beszorítottak. De hát ilyen ez a hétfő, rengetegen utaznak munkába iskolába stb.

Most már hazafelé, kicsit késett a vonat de behozta, ís ugyanúgy mint idefelé, vonatpótló autóbuszra kell szállni
 Amivel nekem legalábbis semmi bajom. A hazafelé tartó vonatpótló még szebb és újabb mint amivel odafelé mentem. Sőt ha az orrom nem csal vadi új szinte már luxus turista autóbusz. Már csak wifi hiányzik:-b

Ennyi lenne pontosan beért a túrista vonatpótló busz Békéscsabára és onnan már csak egy 11 perces buszút választ el az otthonomtól.
Köszönöm mindenkinek aki elolvasta ezt a viszonylag hosszúra nyúlt beszámolót.