2010. augusztus 10., kedd

Jánoshegyi barangolás és libegőzés

Tudom, tudom, elég rég volt már mikor utoljára írtam az útilapumba hát ez van nem gyakran szoktam utazgatni, egyedül meg főleg unalmas főleg Budapestre felmenni, ami elég hosszú 3 órás út.
de tegnap egy érdekes kirándulásban volt részem amit jó barátommal osztottam meg, és egy teljes napon át tartott.

Így kezdődött:
reggel az 5:34 es vonattal indultunk Volna ha nem késett volna vagy fél órát, ami elég ritkaságszámba megy ezen a vonalon hisz általában mindig pontos szokott lenni, mivel barátom hetenként megy vele dolgozni a fővárosba, és jön haza hétvégére. Jó ködös idő volt, de ahogy felkelt a nap, és kezdett felszállni a köd, szép látványt mutatott amit le kellett fotóznom.

megérkezett a vonat, szerencsére nem sokan voltak rajta így volt ülőhely rendesen. megint fülkés vagonok voltak, így leültünk egybe és szunya.
Sikerült behoznia a vonatnak a késést és már negyed 9 re ott voltunk a keletibe. irány a metró, indulás barátom apartmanjára mert ki kellett fizetnie a lakbért és majd visszafelé hazahozni pár cuccot.
Mit mondjak szerencsés választás a kis lakás mert csendes környezetbe van, nem vékonyak a falak, és nincs messze a munkahelytől. Mondhatni tökéletes. le is cuccoltam, nem akartam a pulóvert (felesleges volt vinni, de ősök rám erőltették hátha hideg lesz, hát nem volt XD) és az elemózsiát magammal vinni, csak vizet.
Kis pihenő után elindultunk ki a nyugatiba mert onnan indul a 291 es busz ami felvisz a libegőhöz.

Útközbe ebédként csípős chilis gyros, ugyanis nagy gyros gourmet ek vagyunk mindketten. Isteni volt.
A metró szinte mindig tömve volt, szerencsére a busz nem. hegyen fel hegyen le vezetett az út, ami szép házak mellett vitt, talán még a rózsadomb mellett is elvitt. sajna elég piszkos volt az üveg, így nem volt érdemes fotózni.
odaértünk, és észrevettük hogy annak idején mikor legutóbb libegőn jártunk, én kb 15 éve ő vagy 25 akkor sokkal több büfé és étterem volt, most meg csak 1 a felső szinten meg szinte semmi.
kifizettük a jegyet és már vitt is fel a magasba a libegő.

Hát az élmény maradt, ami piszok jó házak kertek fák felett suhanni, mondjuk sokkal nagyobb fák nőttek, és jobban be lett építve mint amit legutóbb láttam. A nagyobb fák koronája megritkítva hogy pont kiférjen a szék közte. Nem tudom mi a véleménye az ott lakóknak arról hogy akárki aki fellibeg beláthat az ablakon, de én valahogy nem annyira szeretném. XD



Felérve a hegyre irány a kilátó. félve tekintettünk a közeledő zivatarfelhőkre esélyesek voltak arra hogy tönkretegyék a kirándulást.


felérve a kilátó első szintjére, erős hideg szél csapott meg, kellett volna valami kabát, de semmi olyan nem volt nálam, a kilátás viszont kárpótolt a fázásért. pompás kilátás tárult az egész városra és a környező településekre.

De mikor fel akartunk menni a kilátó tetejére ahonnan a 70 gigapixeles panoráma készült a városról, hát nem lehetett mert pont karbantartás volt. affene.
Elidőztünk ott egy darabig, aztán irány az erdő, egyik kis ösvényen fel a másikon le, fenséges volt a csend a természet, a madárcsicsergés a hegymászás az ereszkedés, áh kihagyhatatlan volt. Sok szép képet készítettem mind a libegőn mind az erdőben.




mit mondjak jól bejártuk az erdőt, keringtünk, de nem tévedtünk el hála a GPS nek. kisvasút megállóig is elnéztünk, szerencsére pont akkor jött a vonat, de mivel oda vissza jegyet vettünk libegőre így azzal kellett visszamenni, pedig jó lett volna vonatozni is XD na mindegy majd jövőre. vissza másik ösvényen a libegőhöz és irány visszafelé.

hát a libegőn visszafelé vár ám a kilátás, gyönyörű volt. leérve már várt a busz, így arra se kellett várni. szinte minden összejött, nem kellett szinte semmire várni, csak a reggeli vonatra.


visszaértünk az apartmanba, lepihentünk, mert már mindkettőnk lába elég ólomsúlyú volt a sok barangolástól.
aztán irány a keleti, mert nem kéne lekésni az utolsó vonatot. a nyugatinál megnéztem a Westendet, főleg az új kávézó az amerikai Starbucks érdekelt, hát mit mondjak, westendbe nem annyira érdemes vásárolni egy olyan vidékinek mint én, piszok drága minden. csak egy táblát láttam a starbucks ba hogy kis adag frappucsinó 560 ft
Ájíííj. Inkább passz. és irány a keleti. Ott még volt idő elmenni az Aréna plaza ba és bevágni egy török gyrost. teljesen más mint a többi, máshogy van ízesítve, de fenséges.
Aztán irány a vonat, felszállás és este 9re már itthon is voltam, lefáradva, szinte zuhantam az ágyba és másnap 10 ig fel se ébredtem.

Hát ennyi lett volna. képeket mellékelek picasa webalbumomba, és a legszebbeket deviantArt ra is feltöltöm