2010. november 11., csütörtök

Szolnoki Devmeet

Beszámolnék a november 6.i Szolnoki találkozóról, amire meghívtak. a Hungarikum deviantArt os csoport tartott találkozót Szolnokon, amire meghívtak engemet is. 8 ember tudott csak eljönni a majd 300 fős csoportból, mert gondolom ők tudták megoldani a közlekedést. Én voltam az első fecske, 9:25 re értem be az IC vel. várni kellett egy kicsit, de legalább felfedeztem a várótermet újra, és készítettem a reggeli fény beszűrődésével egy jó képet a padon ülő várókról. 

10 re meg is érkezett Berti aki szervezte a találkozót, és mondta, hogy kb. mikorra várhatóak a többiek. gyorsan elrepült az idő, szabadjára engedtem gondolataimat, kérdeztem, hallgattam, beszéltem, és fél óra múlva érkeztek, egészen eltartott a várakozás délig, de észre nem lehetett volna venni az időt.
Összegyűlt a csapat. Kigyalogoltunk a z állomás elé, és akkor jött a rövid bemutatkozás. Én csak pislogtam, mint béka a levesben, hirtelen meg se tudtam szólalni, de aztán megeredt a nyelvem:
  Hello Szabó István vagyok, egy kis faluból jöttem ott rendszergazda vagyok főleg 2 honlap fejlesztési felelőse a murony.hu és a muvhaz.murony.hu nagy szenvedélyem a fotózás, a véleményem az, hogy a jó kép az agyban készül el, a gomb lenyomása csak részletkérdés, és próbálom hasonlítani a fotót ahhoz a képhez.



Mikor véget ért a rövid intro, elindultunk. megbeszéltük devChat en hogy le lesz, foglalva  egy bár ahova megyünk, csak először nézzük meg és fotózzuk le az új hidat, amit építenek a  Tiszán egy gyaloghidat.

Legyalogoltunk príma idő volt, aztán le egészen a partig egyik srác pac man t rajzolt a sziklákra meg a szellemeit.
Aztán a parkon át visszafelé a bárhoz. odaérve a bárhoz látjuk, hogy 16 kor nyit, és még 15 volt még akkor még.

Na, akkor irány a város egyik utcán fel, másikon le . aztán találtunk egy másik helyet, ami egy üres kocsma volt, ami nem volt szerencsére dohányszagú.

16 kor irány az állomás, mert kb. mindenkinek hasonló időpontba ment haza a vonatja busza. Elköszöntem és még egyszer megköszöntem, hogy meghívtak, és irány haza.
Még most is nehezen fogom fel, hogy én mit kerestem ott? Hisz én csak egy kép kontár vagyok egy polihisztor, akit minden érdekel, de főleg a szép színek és a gyönyörű képek.
  Tanultam tőlük ez alatt a fél nap alatt, mint egy fotós tanfolyamon.

Ennyi lett volna a beszámolóm, nagyon megérte elmenni, de szerintem Győrbe nem tudnék elmenni, az egy kicsit túl messzi lenne megszerveznem az odautamat, és nem tudnék oly sok időt eltölteni mint Szolnokon.
 
  

2010. augusztus 10., kedd

Jánoshegyi barangolás és libegőzés

Tudom, tudom, elég rég volt már mikor utoljára írtam az útilapumba hát ez van nem gyakran szoktam utazgatni, egyedül meg főleg unalmas főleg Budapestre felmenni, ami elég hosszú 3 órás út.
de tegnap egy érdekes kirándulásban volt részem amit jó barátommal osztottam meg, és egy teljes napon át tartott.

Így kezdődött:
reggel az 5:34 es vonattal indultunk Volna ha nem késett volna vagy fél órát, ami elég ritkaságszámba megy ezen a vonalon hisz általában mindig pontos szokott lenni, mivel barátom hetenként megy vele dolgozni a fővárosba, és jön haza hétvégére. Jó ködös idő volt, de ahogy felkelt a nap, és kezdett felszállni a köd, szép látványt mutatott amit le kellett fotóznom.

megérkezett a vonat, szerencsére nem sokan voltak rajta így volt ülőhely rendesen. megint fülkés vagonok voltak, így leültünk egybe és szunya.
Sikerült behoznia a vonatnak a késést és már negyed 9 re ott voltunk a keletibe. irány a metró, indulás barátom apartmanjára mert ki kellett fizetnie a lakbért és majd visszafelé hazahozni pár cuccot.
Mit mondjak szerencsés választás a kis lakás mert csendes környezetbe van, nem vékonyak a falak, és nincs messze a munkahelytől. Mondhatni tökéletes. le is cuccoltam, nem akartam a pulóvert (felesleges volt vinni, de ősök rám erőltették hátha hideg lesz, hát nem volt XD) és az elemózsiát magammal vinni, csak vizet.
Kis pihenő után elindultunk ki a nyugatiba mert onnan indul a 291 es busz ami felvisz a libegőhöz.

Útközbe ebédként csípős chilis gyros, ugyanis nagy gyros gourmet ek vagyunk mindketten. Isteni volt.
A metró szinte mindig tömve volt, szerencsére a busz nem. hegyen fel hegyen le vezetett az út, ami szép házak mellett vitt, talán még a rózsadomb mellett is elvitt. sajna elég piszkos volt az üveg, így nem volt érdemes fotózni.
odaértünk, és észrevettük hogy annak idején mikor legutóbb libegőn jártunk, én kb 15 éve ő vagy 25 akkor sokkal több büfé és étterem volt, most meg csak 1 a felső szinten meg szinte semmi.
kifizettük a jegyet és már vitt is fel a magasba a libegő.

Hát az élmény maradt, ami piszok jó házak kertek fák felett suhanni, mondjuk sokkal nagyobb fák nőttek, és jobban be lett építve mint amit legutóbb láttam. A nagyobb fák koronája megritkítva hogy pont kiférjen a szék közte. Nem tudom mi a véleménye az ott lakóknak arról hogy akárki aki fellibeg beláthat az ablakon, de én valahogy nem annyira szeretném. XD



Felérve a hegyre irány a kilátó. félve tekintettünk a közeledő zivatarfelhőkre esélyesek voltak arra hogy tönkretegyék a kirándulást.


felérve a kilátó első szintjére, erős hideg szél csapott meg, kellett volna valami kabát, de semmi olyan nem volt nálam, a kilátás viszont kárpótolt a fázásért. pompás kilátás tárult az egész városra és a környező településekre.

De mikor fel akartunk menni a kilátó tetejére ahonnan a 70 gigapixeles panoráma készült a városról, hát nem lehetett mert pont karbantartás volt. affene.
Elidőztünk ott egy darabig, aztán irány az erdő, egyik kis ösvényen fel a másikon le, fenséges volt a csend a természet, a madárcsicsergés a hegymászás az ereszkedés, áh kihagyhatatlan volt. Sok szép képet készítettem mind a libegőn mind az erdőben.




mit mondjak jól bejártuk az erdőt, keringtünk, de nem tévedtünk el hála a GPS nek. kisvasút megállóig is elnéztünk, szerencsére pont akkor jött a vonat, de mivel oda vissza jegyet vettünk libegőre így azzal kellett visszamenni, pedig jó lett volna vonatozni is XD na mindegy majd jövőre. vissza másik ösvényen a libegőhöz és irány visszafelé.

hát a libegőn visszafelé vár ám a kilátás, gyönyörű volt. leérve már várt a busz, így arra se kellett várni. szinte minden összejött, nem kellett szinte semmire várni, csak a reggeli vonatra.


visszaértünk az apartmanba, lepihentünk, mert már mindkettőnk lába elég ólomsúlyú volt a sok barangolástól.
aztán irány a keleti, mert nem kéne lekésni az utolsó vonatot. a nyugatinál megnéztem a Westendet, főleg az új kávézó az amerikai Starbucks érdekelt, hát mit mondjak, westendbe nem annyira érdemes vásárolni egy olyan vidékinek mint én, piszok drága minden. csak egy táblát láttam a starbucks ba hogy kis adag frappucsinó 560 ft
Ájíííj. Inkább passz. és irány a keleti. Ott még volt idő elmenni az Aréna plaza ba és bevágni egy török gyrost. teljesen más mint a többi, máshogy van ízesítve, de fenséges.
Aztán irány a vonat, felszállás és este 9re már itthon is voltam, lefáradva, szinte zuhantam az ágyba és másnap 10 ig fel se ébredtem.

Hát ennyi lett volna. képeket mellékelek picasa webalbumomba, és a legszebbeket deviantArt ra is feltöltöm